Kreatív blogger díj WOW :D

2010. júl. 15. 17:56 - írta Szathmo

 

Húha. Még csak most kezdtem írni, de örülök, hogyha tetszik. Nagyon szépen köszönöm xXx SweetCandy xXx -nek akinek a Valóra vált álom (AFC) c. blogjában kaptam :D
És a link: http://afcsztori.blogzona.hu/

És akkor kellene hét dolog magamról:

1. Nem szeretem a gumicukrot.
2. Csokimániás vagyok.
3. Zenefüggő.
4. Mindig megnézem a Jonas című sorozatot :D
5. SP régi, rap számait szeretem...
6. Csak betakarózva tudok aludni.
7. Egy éve gitározok ^^

 

És akiknek én tovább adom (tudom hét embernek kellene odaadnom, de nem régóta vagyok itt, nem sok blogot olvasok/olvastam még :S) :

A társíromnak :) >> Leah1216  http://fallenangels.blogzona.hu/

domibaby http://profirablok.blogzona.hu

fullpink http://bmth.blogzona.hu/

 

Szívesen odaajándokozom xXx SweetCandy xXx - nek, de szerintem neki már sokan elmondták, hogy jó (és elolvasgattam az írásait, tetszik) :D Meg nem tudom, kinek tudná még odaadni :D szóval őt csak ezért nem említem meg itt, de a linkje itt van, tessék bátran olvasni :)
Szóval ezért remélem senki nem tart majd "bunkónak" vagy ilyesmi :)

 

VámpírSztori [1.rész]

2010. júl. 15. 9:47 - írta Szathmo

Gerard Rawson

1. fejezet - Megmentő


A napfelkelte régóta a nap végét jelentett számomra. A napnyugtával kezdődött minden, hosszú-hosszú évtizedek óta. A magányt én választottam a társamul, az éjszaka, pedig önként ajánlotta magát védelmezőmül, és segítőmül. Elrejtett engem, s minden mást kitárt előttem.
Az éjjelt, a sötétet rettegik az emberek. A sötétben nincsenek titkok. Mindenki védtelen. Különösen velem szemben. A legveszélyesebb dolog voltam az éjszakában. Vérszomjas, dühöngő bestia, akit senki sem volt képes megállítani, és nagy valószínűséggel soha nem is fog.

Ella szerint lehetne másképpen is. Hogy csak én magam teszem magam azzá, ami vagyok. Hogy lehetnék jobb, és érdemes lenne harcolni. Miért? Vámpír vagyok. Átkozott teremtmény. Amit ő alkotott. Csakis az ő hibája, hogy ilyen lettem. Hogy ez vagyok. Csakis ő tehet róla. Gyűlölöm őt.
Sokszor azt kívántam, bár hagyott volna meghalni, de nem… Ő életet adott nekem. Örök életet, amit senki és semmi nem vehet el tőlem. De mégis milyen áron? Oda a lelkem. Átkozott lettem. Undorító szörnyeteg.
Ellánál jobban csak magamat utáltam. Nem tudtam sosem eldönteni pontosan, melyikünket vetem meg jobban.

Azt akartam, hogy fájjon neki. Úgy, mint nekem. Vagy sokkal jobban, mint nekem, bár kételkedtem abban, hogy ez lehetséges.
De kitaláltam a tökéletes bosszút. Elképesztő volt tudni, hogy, ha pár évtized különbséggel, de két nem túl távoli városban laktunk. Város… Inkább városka.
Úgy döntöttem oda megyek, és elpusztítom minden emlékét. Mindent, ami szeret. Ahogy tőlem is elvette.


Késő délután érkeztem. Lassan róttam az utcákat, és mindent megnéztem, mielőtt végleg vége lesz majd. Szép városka. Kár lesz érte.
Utoljára értem az iskolához. Amit annyira imádott. Az utca másik oldalon álltam meg, egy hatalmas tölgy árnyékában, és figyeltem az embereket. Úgy gondoltam adok nekik még néhány órát. Aztán, ha eljön az este, mindennek vége lesz.

Érdekes jelenetre lettem figyelmes. Egy lány és egy srác éppen veszekedtek. Ejnye, nem szép dolog így elköszönni egymástól. Persze éles látás, hallás, hála a vámpír tulajdonságoknak, mindent láttam, és értettem.

-David, kopj le! –mondta a lány, úgy tűnt, már nagyon sokadjára.
-Jaj, cica, ne csináld már… -kérlelte a fiú, és ott loholt a nyomában.

A lány szembe fordul vele, és mélyen a szemébe nézett. Tele volt dühvel és szenvedéllyel. Igazi érzelmekkel. Szinte el is felejtettem az effajta emberi érzelmeket. Régóta csak a rémületet ismertem. De ő más volt. Talán emlékeztetett valakire. Akire már régen nem gondoltam, s most, hogy keresem az emlékeim között, sehogy sem találom.
És ami a legfurcsább, legijesztőbb volt, hogy hirtelen - még ha csak egy ici-pici darabot is – visszakaptam az emberi énemből.

-Figyelj! –sepert oldalra egy tincset fekete hajából, ami a szemébe lógott.- Elegem van belőled. A szerinted menő, szerintem, pedig vérciki viselkedésedből, az érzéketlen megnyilvánulásaidból, az idióta stílusodból, és a pocsék hajadból, na meg ezekből a hajmeresztő kifogásokból, szánalmas felfogásodból, és ezekből a gyomorforgató lekezelő becenevekből. Nem vagyok a cicád. És semmid. De ha utánam mersz jönni, ha zaklatni kezdesz, esküszöm, a legrosszabb rémálmod leszek! –emelte fel fenyegetően ujját.

Düh és undor érződött róla. Na és az a hév. Teljesen beleszédültem. Úgy döntöttem oda megyek, és bevetem a sármomat.  Leveszem a lábáról.

-Emília, ezt elnézem neked. Dühös vagy, kiscicám, megértem. –próbálta megnyugtatni a srác.
-Ne merj hozzám érni! –lökte le magáról a srác kezét.
-Hallottad a hölgyet. –álltam a lány mellé, mielőtt bármi fenyegető mozdulatot tehetett volna David.
-Te meg ki a franc vagy? –mért végig fintorogva.
-Aki eltöri a kezedet, ha még egyszer hozzá mersz érni. –mondtam hűvösen.
-Ó, éljen, itt van egy másik tesztoszteron-túltengéses barom. –forgatta szemeit.

Nem volt túl sokáig meglepve, meghatódva meg még kevésbé. És ezzel pedig sikerült engem meglepnie.

-Te az enyém vagy. Majd rájössz. –azzal távozott.

Egy köszönömre számítottam, ehelyett viszont:

-Ha azt hiszed, ezzel levettél a lábamról, tévedsz.
-Egy szimpla köszönöm is elég lett volna. –mosolyodtam el. Semmi eredmény, látszólag.
-A cipőm is egyedül kötöm, ez sem nagyobb kihívás. És nem bírom, ha beleszólnak a dolgaimba. Úgyhogy máskor, légyszi, kímélj meg a szívtipró, hős megmentő szerepétől. –mondta lekezelően, és magabiztosan, majd faképnél hagyott.

Értetlenül néztem egy darabig, majd elmosolyodtam. Keresztül húzta a tervem, de nem bántam. Sőt, tetszett. Ezzel a viselkedéssel egy egész várost mentett meg, ráadásul Ellát is. Lehet, hogy csak egy kis időt nyert nekik. De túlságosan magamra vonta a figyelmét. Jelen pillanatban csak ő érdekelt, és senki más.

-Még látjuk egymást, Emília. –suttogtam magam elé.

Vérfagyasztó Vámpírsztori [ÚJ!]

2010. júl. 14. 20:00 - írta Szathmo

Gerard Rawson egy emberöltő óta vámpír.
Gyűlöl mindenkit és mindent azért ami lett.
Különösen Ellát...
Egy napon úgy dönt, hogy visszamegy abba az esős kisvárosba, ahol minden elkezdődött...
Azzal a feltett szándékkal, hogy az egész falut kiírtja.
De azon a rettenetesnek ígérkező éjszakán történik valami.
Gerard szíve újra megdobban, és az emberség egy apró lángja fellobban benne...
Úgy dönt, hogy marad, és megpróbál újra ember lenni.

Azonban ez a boldogság sem tart örökké...
Újra felbukkan Ella, és ismét hatalmas változást jelent a fiú életében...

Íme, hogyan képzeltem el a szereplőket:

Gerard

 

 

 

 

 

 

 

 

Ella

 

 

 

 

 

 

 

 

Celeste

[róla később derül majd ki, hogy mégis kicsoda, és milyen szerepe lesz a történetben... :)]

 

 

 

 

 

Nos ugye még egy szereplő hiányzik. Egy ember-lány :) ... Akinek van ötlete, hogy mégis milyen lány legyen, és esetleg társíró is lenne, meg vannak ötletei, az vegyen fel MSN-re és egyeztetünk :D Ha nem ír senki, akkor is lesz sztori, csak gondoltam, így érdekesebb =D

szathmo@hotmail.com